Villámlás folyamatosan történik, de a világ egyes részein ez sokkal ritkábban fordul elő, mint máshol, többek között az Északi-sark közelében. A villámláshoz légköri instabilitás szükséges, ami akkor áll fenn, ha a hideg, száraz levegő a melegebb, nedvesebb levegő fölé kerül. Nagyon magas szélességeken a forró, párás levegő általában nem jelenik meg.Ezért lepődtek meg a tudósok, amikor tucatnyi villámcsapást észleltek az Északi-sarktól számított 300 tengeri mérföldön belül a múlt hétvégén. Valójában annyira szokatlan, hogy a Twitteren meg is említette a Nemzeti Időjárási Szolgálat az alaszkai Fairbanks-ben. Közleményük szerint ez "
az egyik legészakibb villámlás az alaszkai előrejelzés története során." (1)(2)
Noha sok tényezőre volt szükség ahhoz, hogy létrejöjjön a fényjáték, az éghajlatváltozás kísértete továbbra is ott lebeg ezen meteorológiai rejtély fölött. Lehetséges, hogy a furcsán meleg Északi-sarkvidék, a tengeri jég megdöbbentő hiánya, és akár az északi sarkkörön fellángolt példátlan erdőtüzekből származó füst is hozzájárult ahhoz, hogy ezek a villámok váratlanul megjelenjenek a világ tetején.
"
Rendkívüli év és rendkívüli nyár volt ez a távoli északon," - mondta Daniel Swain, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem klímatudósa.
Furcsa dolgok történnek az Északi-sarkvidéken, és a furcsa villámlás egy újabb sajátosság, amelyet hozzá kell adni a növekvő listához.
Villámlás a kék égbőlA villámlást a Vaisala cég GLD360 hálózata fedezte fel, amely a világszerte elosztott GPS-szinkronizált rádióvevőket használja, amelyek rögzítik az erőteljes rádiófrekvenciákat, melyeket a villámcsapás kisülések okoznak. Az egyes érzékelők a sugárforrásoktól 6000 mérföld távolságban is képesek érzékelni az ilyen rádiójeleket, amelyek lehetővé teszik a hálózat számára, hogy a villámcsapásokat a Föld bármely pontján észleljék, ideértve a legtávolabbi sarkvidéket is.
Ryan Said, a Vaisala kutatója és a GLD360 rendszer feltalálója elmagyarázta, hogy villámlást jelentettek az Északi-sarktól számított 300 tengeri mérföldön belül. 2012 és 2017 között nem volt több, mint egyetlen nap minden nyáron, amikor villámlás történt ezen tartományon belül, és néha egyet sem észleltek. Azokban az években egy adott napon a környéken a legtöbb hat darab villámlás volt.
A hétvégi vihar szokatlan volt, mivel rövid idő alatt észleltek sok villámcsapást. A pólustól 300 tengeri mérföldön belül 48 egyedi kisülés történt, a sarktól számított 600 tengeri mérföldön belül több mint 1000-et észleltek.
A sarkkörön belül történő villámlás nem olyan szokatlan, és Észak-Alaszkában illetve Szibéria egyes részein szinte minden nyáron észlelnek villámlást. De Swain elmondta, hogy mihelyt elérjük a Jeges-tenger partját és észak felé haladunk, általában nem történik erős felfelé emelkedés, sem pedig elegendő légköri instabilitás, hogy villámokat szóró felhők képződjenek.
A villámlás inkább a magas felhőket részesíti előnyben, amelyek lehetővé teszik az elektromosan feltöltött víz és a jég részecskék számára, hogy külön váljanak egymástól, de az Északi-sark közelében ez problémás. Ott a tropopauza - a stabil réteg, amely a légkörben az aktív időjárási réteg fedelét képezi - körülbelül fele olyan magas, mint az Egyenlítő közelében. Ez azt jelenti, hogy a felhők számára nehéz elérni a szükséges magasságot ahhoz, hogy ez a fontos töltés-elválasztás létrejöjjön, mondta Swain.
Ezt szem előtt tartva, a tudósok kezdetben és érthetően szkeptikusak voltak a villám észleléssel kapcsolatban, mondta Said. Valójában nem szabadna ilyen sok villámlásnak történnie messze északon.
Egy vihar keletkezéseRick Thoman, a Nemzetközi Sarkvidéki Kutatóközpont alaszkai éghajlati szakértője azon gondolkodik, hogy a villámlás hogyan jöhetett létre. A Szibériától északra mozgó forró, nedves levegőtömeg magasabb tengerszint feletti magasságra emelkedett a víz és jéghűtésű levegő felett, a légkör legalacsonyabb szintjén. Ez nagyon intenzív lefutási sebességet hozott létre a légkörben, ahol a levegő hőmérséklete nagyon gyorsan csökkent a magassággal.
Ez az erős hőmérsékleti lejtő, valamint a levegő tömegének magas nedvességtartalma hozzájárult a villámlásra képes gomolyfelhők kialakulásához. Nyilvánvaló, hogy ez nem történik meg állandóan, tehát mi volt más ebben az évben?
A sarkvidéki vizek a korábbi nyarak folyamán szilárdak és fagyottak voltak, mondta Swain. Ez egyre inkább nem így van, és ezen a nyáron az óceáni medence egyes részein egyáltalán nincs jég.
"
Ez a rendkívüli meleg és a tengerjég hiányának éve az Északi-sarkvidéken," - mondja, és ezek a szokatlan előfeltételek részben hozzájárulhattak a villámok kialakulásához.
A Jeges-tenger partvidéke mentén a vizek jelenleg rendkívül melegek, mert több hónapig voltak a nyári napfényben anélkül, hogy visszatükröző tengeri jég lett volna, hogy védelmet nyújtson. A melegebb sarkvidékkel együtt ez a mechanizmus növelte a régió levegőjének hőjét és páratartalmát.
A múltban egy ilyen meleg, nedves levegő, amely Szibériától észak felé vándorolt, jéggel találkozott volna, gyorsan lehűlt és talán kimerült volna. A mai forróbb, jégmentes óceán lehetővé tette a levegő számára, hogy sokkal közelebb kerüljön az Északi-sarkhoz.
Ugyanakkor a szibériai térségben zajló, intenzív erdőtüzek füstje is hozzájárulhatott a meleg levegőhöz. Ezek a részecskék elősegítik a felhők képződését, így lehetséges - mondta Swain -, hogy szerepet játszhatnak a villámképző felhők létrehozásában is.
Ezen kívül egy melegedő sarki környezet következtében kibővül az időjárást tartalmazó troposzféra, mondta Thoman. Ez lehetővé teheti, hogy több hely jöjjön létre a magasodó, jég- és vízcsepp-tartalmú, villámképző felhők kialakulásához.
Sokkoló jövőA villámok megfigyelése ilyen magas szélességi területeken csak néhány évtizedre nyúlik vissza, de az északi pólus közelében való megjelenése "
rendkívül ritka," mondja Swain. További kutatásokat kell végezni a kiváltó mechanizmusok megerősítése érdekében, de van néhány "
közvetett kapcsolat az Északi-sarkvidék szokatlan állapotával ezen a nyáron, amely magához az éghajlatváltozáshoz is kapcsolódik," - mondja.
Noha ez továbbra is viszonylag ritka jelenség, a pólushoz közeli villámok egyre gyakoribbá válhatnak, ahogy a világ hőmérséklete továbbra is nő.
Ugyanakkor javulnak a távoli érzékelési és a villámészlelési képességeink. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg több ilyen "
sokkoló" pillanatot fogunk rögzíteni, mondja Marshall Shepherd, a Georgiai Egyetem légkörtudósa. (3)
(1) -
https://twitter.com/NWSFairbanks/status/116045651684(2) -
https://twitter.com/Climatologist49/status/116040033360(3) -
https://www.nationalgeographic.com/environment/2019/
0 Comments